Leírás
A nagyvárosi paradox: együtt vagyunk, de mégis izolàlva, arctalanul. Vajon tudunk-e, van-e lehetőségünk ténylegesen kapcsolódni?
Emiatt a nagyváros sajátos érzésvilàggal bír. Érzéseink pedig befolyàsoljàk ahogyan érzékeljük a környezetünket, ahogyan bànunk vele. Pedig ez visszafele is hat: a tér is meghatàrozza, korlàtozza, hogy milyen érzések jelenhetnek meg benne. Lehetőséget ad-e a kapcsolódàsra?
Pszichológusként szívesen tartanék (ingyenes) workshopokat havi szinten (pl péntek este vagy vasárnap délután), ahol lenne lehetősége a hegyvidékieknek kapcsolódni, és beszélgetni olyan témákról, mint például a magàny, szorongàs, közöny, düh, túlterheltség, feszültség.
Pályázatni igazából helyszínre szeretnék, illetve abban kérnék segítséget, hogy ez a lehetőség sokakhoz eljusson. Bármelyik korosztály jöhet, érdekes is lenne egymás megismerése - de talán első sorban azokat céloznám meg, akik dolgoznak, és a munka mellett beszűkült az életük, szívesen ismerkednének, barátkoznának.
Miért jó, ha megvalósul az ötleted?
Az izoláltság problémáját oldaná, a kapcsolódást segítené, olyan emberek között, akik relatíve közel élnek egymáshoz, mégsem ismerik egymást.
Bármely korosztály jöhet, de elsősorban a 30-50 közöttieket céloznám meg. Ők gyakran máshonnan kerülnek ide, pl munka miatt, és felnőttkorban munka mellett nehezebb barátkozni - így ebben a korcsoportban szerintem meglepően sok a magányosan élő. Kevés az őket célzó program (gyerekeknek és idősebbeknek több van).
Egész Hegyvidék